A hét forrás

Az ide vezető út keletről, Kolymbiából a leggyorsabb: a National Road főúttól mindössze bő három kilométerre található. A táblákkal is jelzett irány végén aszfaltozott parkoló fogadja az érkezőket, ám ez a nyári főszezonban hamar megtelhet, és ilyenkor vagy távolabb, vagy egy kis földes területen lehet megállni.

A Hét Forrás környéke több érdekességgel is szolgál, melyeknek csak egy szelete a 7, külön-külön is megszámozott kis forrás: találni itt teljes sötétségbe burkolózó alagutat, és egy kis mesterséges vízesést is.

A sziklák közül előtörő forrásokat egyből a taverna mellett találni, szinte a parkoló szomszédságában. A rövid, árnyas ösvény balra fordulva egyből odavezet, mellette az étterem korláttal övezett teraszain asztalok és székek sorakoznak.

A 7 forrás viszonylag aprócska területen, egymástól kis távolságokra tör elő a kövek közül, majd a víz természetes medencét képezve csörgedezik tovább. A források vizéből képződött patak fölött egy kis híd is átível, ami a két oldal között biztosít könnyű átjárhatóságot. A Hét Forrásból eredő patak nevet is kapott: Loutanis-nak keresztelték.

A forrásoktól néhány tucat méterre, a víz irányát, vagy a 'To the Tunnel / Tunnel lake' táblát követve érdekes jelenséghez érünk: a patak egy mesterséges alagúthoz vezet, melynek sötétjében csörgedezik tovább. 

Az alagút egy meglehetősen hosszúra nyúló, szűkös, és természetes fényforrások hiányában rendkívül sötét zug, melybe némi bátorsággal felvértezve bárki besétálhat. Az építményt az 1920-as évek végén kezdték tervezni olasz mérnökök, majd 1931-ben került átadásra: immár majdnem száz éve vezeti végig a Loutanis patak vizét a domb alatt. Kevesen tudják, hogy a 150 méter hosszú üreg túlsó fele több mint tíz métert lejt, mire az alagút véget ér.

Az alagútban

A boltíves bejáraton át a sötétbe lépve mindenki készüljön rá, hogy a patak medrében, hűvös forrásvízben kell hosszan, több percig gázoljon, mire a túloldalra kiér. Nagyjából középen van egy kis levegőztető, de sok fény onnan sem érkezik. Az alagút szélessége miatt csupán egyirányú: annyira szűkös, hogy két ember szinte sehogy sem tud elmenni benne egymás mellett!

Az alagút túloldali kijárata egy kiszélesedő, kétszáz méter hosszú tómeder, mely a téli és tavaszi hónapokban rendszerint tele van vízzel. Nyáron gyakran jóval alacsonyabb a vízszint, de általában még ilyenkor is csörgedezik benne némi víz.

A tó aktuális vízállásától függően vagy fent a domboldalon, vagy lent a meder vonalát követve lehet tovább sétálni: nem is oly sokára egy kis vízeséssel ér véget a patak, mely méltó befejezését jelenti a túrának. 

A tó medrében alacsony, bokáig érő vízállásnál ugyan akár egészen vízesés széléig elsétálhatunk, de csak rendkívül óvatosan tegyük ezt meg - a vízesés több méter magas, lent betonoszlopokra zúdul, és a szélén a víz sodrása is erősebb. Aki szeretné, egy kis mászással akár lentről is szemügyre veheti a mesterséges mivolta ellenére is bájos vízesést, melynek alján egy kis medencét alakítottak ki, szintén még 1931-ben.

A Hét Forrást sokan dús és szinte mindig zöldellő környezete miatt kedvelik: a túraösvények mentén végig méretes platánok és mediterrán tűlevelűek nőnek, ezzel is nagyszerű túraútvonallá téve ezt a bájos rodoszi látnivalót!

A Hét Forrás és a vízesés közötti alagút kikerülhető, ha valaki nem szeretne végigmenni rajta szinte teljes sötétségben, térdig vízben gázolva.

Az alternatív útvonal egy kis kitaposott ösvényt jelent, mely nagyjából az alagúttól indul, és fent a kellemes árnyékot adó fák között halad védig egészen az alagút végéig. A domboldalon kanyargó ösvény helyenként meredek és csúszós, papucsban nagy odafigyelést és óvatosságot igényel.

• Spórolj az utasbiztosításon: kedvezménykupon és kalkulátor
• Rodoszi utazási ajánlatok: szervezett nyaralási ajánlatok Rodoszra
• Ha egyénileg utaznál, válogass a sziget szállásai közül: apartmanok és studiók Rodoszon egyéni utazóknak